Változás?

2009 október 12. | Szerző:

 Ha azt szeretnénk, hogy mások változzanak, változtassanak, akkor először változtassunk mi magunkon. Ez a módja annak, ha azt szeretnénk, mások is változzanak.


Nagyon egyszerű példa: ha eddig mindig savanyú volt a képünk, valószínűleg úgyis viszonyultak hozzánk mások. Ne várjuk el, hogy mások mosolyogjanak ránk, amikor mi nem vagyunk rá képesek.


Ha mi változunk, velünk együtt változik a világ is.


Mindenki előbb a saját háza táján sepregessen, és ha ott már minden „tiszta”,minden jól működik, utána várjuk mástól a változást.


Címkék:

Megérte küzdeni…

2009 október 7. | Szerző:

 Nem igazán szerettem volna nagyon a magánéletet idekverni, mert van egy másik blogom, ami nem látható, de ezt muszáj ideírnom.


Azt hiszem meggyógyultam!!!!! Olyan boldog vagyok!!!! Még nem 100%-osan, valamit még érzek magamban, hogy figyeljek oda, hogy ne alakuljon újból ki a hüvelygyulladásom, de már nagyon jó úton haladok! Úgy érzem, 90%-osan meggyógyultam. Tudom, hogy ott az a 10%, de én optimista vagyok, és nem azt a 10%-ot nézem, hanem azt, hogy 90% már megvan. Oda kell figyelnem, hogy az már csak több legyen!


Majdnem nagyon őszintén a kapcsolatomról: több mint egy éve vagyunk együtt. Már nem emlékszem pontosan, mikor kezdett jobb lenni a kapcsolat, akörül, amikor a fórumon egy topikban tanácsot adtam. Már fogalmam sincs, mikor volt.


100%-osan úgy érzem a hétvégén jött helyre a kapcsolatunk. Meg tudtam neki bocsátani, ami történt, amit csinált, és egy nagyon érdekes dologról szeretnék írni, ami lehet sokakból nevetést, ellenszenvet, vagy éppen azt váltja ki: de hüje ez a csaj.


Éreztétek már, hogy önzetlenül vagytok képesek szeretni? Hogy teljesen megváltoztak az érzések, amikor képes voltál nyitni a másik felé, megbocsátani? Mert nálunk most éppen ez volt/van. Nagyon sokat agyaltam az egész kapcsolat alatt egészen a múlthétig. Aztán jött a hétvége. Mi változott meg bennem? Egy mondat, amit mondott. Nekem volt egy félelmem, amit most voltam képes megosztani vele. Ő reagált rá, és elhittem neki. Hittem a szavának, teljes mértékben, és most is elhiszem. Akkor ott, abban a pillanatban megváltozott valami, de nem tudom mi volt az, ami ennyire változott volna. Hétvége óta nem agyaltam, nem pörgettem a rossz gondolatok a fejemben, pedig csak 3 nap telt el. Máskor ilyenkor mindig rám jön az agyalás már vasárnap, amikor hazaindul.


Olyan fura erről írni, mert igazából nem is tudom leírni, amit érzek. Csak érzem, hogy nem önzően szeretem, ahogy eddig, hogy Ő csak az enyém, birtokolni akartam, most nem. Tudom, hogy Ő van, létezik, és most éppen „értem” van, találkozunk, jól érezzük egymást, és gondtalanul képes vagyok mosolyogni. Mikor éreztem ezt utoljára? Igazából még soha nem éreztem. Pedig volt már egy majdnem 3 éves kapcsolatom, plusz egy futó kalandféle, amit azt hittem soha nem heverek ki, mert „annyira” szerelmes voltam…. J


 


Egyre többet szeretnék belőle, egyre többet szeretnék vele lenni, mert kevés, amennyit együtt tudunk tölteni (távkapcs…). Eddig ezeket nem éreztem, és fura ez az érzés. Furán jó J


P.  egyszerűen szeretlek, ahogy vagy.


Címkék:

Történet

2009 október 6. | Szerző:

 “Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni.
Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta:
“Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.”
Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam:
“Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?”
Michael azt válaszolta:
“Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. Minden alkalommal,ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam.”
“Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű.” – szóltam közbe.
“De, egyszerű.” – mondta Michael, – “az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben.. Választhatsz,hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottóm: te döntöd el,hogy hogyan éled az életed.”
Elgondolkoztam Michael szavain. Rövid idővel később elhagytam a Tower Industry-t, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek. Néhány évvel később megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában. Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt válaszolta:
“Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?”
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.
“Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom – aki pár hét múlva jön világra – jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok.”
“Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?” – akartam tudni.
Michael folytatta:
“Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: ‘Halott ember.’
És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást.”
“Mit csináltál?” – kérdeztem tőle.
“Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam: ‘A gravitációra!’
Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam. Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék és nem halott. Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is.


Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál.”


Címkék:

Hasmenés

2009 szeptember 30. | Szerző:

 


„Félelem. Elutasítás. Kapkodás.”


Új megerősítés: „A befogadás, feldolgozás és elbocsátás tökéletes rendben működik bennem. Nyugodtan cselekszem.”


 


Nem tudom, meddig olvastál lentebb, ott a hascsikarás is megvan!


 

Címkék:

Láz, hőemelkedés

2009 szeptember 30. | Szerző:

 


Láz, hőemelkedés: „Izzó harag”.


Új megerősítés: „A béke és szeretet nyugodt, higgadt megnyilvánulása vagyok.”


 


 


 


Címkék:

Készek vagyunk a változásra?

2009 szeptember 30. | Szerző:

 


A kérdésre a válsz: nem feltétlenül.


Megtorpantam én is. Átgondoltam, hogy biztos vagyok –e benne, hogy ezt akarom. A válaszom az volt, hogy nem tudom. Nyilván én se véletlenül torpantam meg. Azt hiszem két variáció létezik:


1.      Mégsem készültem fel arra, hogy bizony minden kis apróságot „megemésszek” magamban.


2.      A kezdeti megtorpanás a félelem miatt van.


Lehet, sokakban felmerül a kérdés, milyen félelem. Félek elengedni az eddig sérelmeimet, amikhez ragaszkodtam, amikbe kapaszkodtam. Ezekből merítettem mindig erőt… Nagyon ritkán volt amikor azt mondtam, hogy azért csinálom, mert képes vagyok rá, magam miatt csinálom, mert én akarom.


Nagyon érdekes, de a fogyásomat tudnám hasonlatként felhozni. Ameddig konditerembe jártam, izzadtam, mint egy ló kétnaponta, nem használt, vagyis de, egy ideig. Ahogy abbahagytam a konditerembe járást, újból visszajött a nagyja annak, amit leadtam. Bevallom, akkor egyáltalán nem magamnak akartam megfelelni, hanem másoknak. Hogy kiknek, igazából nehéz megmondani, talán az elfogadottnak, az ideának, hogy vékonynak kell lennem, szép karcsú testtel kell rendelkeznem, mert különben semmit nem érek az életben (miért is vesszük be azt a maszlagot, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, ha vékonyak vagyunk…)


 


 


Aztán a kondizás elmaradt, próbálkoztam itthon, hol így, hol úgy. Egyszer csak abba maradt a vékony test utáni hajkurászásom. Egy idő után ráálltam a mérlegre: 5 kilót fogytam. Néztem nagy boci szemekkel, hogy hogyan és mikor fogytam??? Nem tudtam a választ megmondani, amikor a fogyásom volt, abban az időben, minden a helyén volt nagyjából. Aztán mivel már nem szerettem volna visszahízni, jött a tudatosan figyelés. Torna, és változtatás az étkezésen. Nem változtattam radikálisan, nem diétázom (tényleg nem), inkább ara figyelek, hogy mit és mikor eszek. Aztán lement ismét 3 kg. Most 66 vagyok.


 


Hogy mire is akartam célozni ezzel a történettel? Arra, hogy csak akkor fog elindulni (igazi) változás bennünk, ha nem másnak, hanem magunknak akarunk megfelelni, ha úgy tudunk változtatni az életünkön, hogy nem nagy változásokat várunk egyből, mert bizony csúnyán pofára eshetünk, és még finoman fogalmaztam. Az első lépést nehéz megtenni, de ha szépen lépésről – lépésre haladunk, és nem radikális változásokat vezetünk be az életünkbe, már hamar sikerélményünk lehet.


Természetesen ez nem feltétlenül igaz mindenkire. Ez a saját tapasztalatom. Lehet, van akinek az jön be, hogy holnaptól 6 után nem eszik már, minimum 1 órát mozog. Minden ember más, így mindenkinek más válik be. Amikor én nagyot vártam magamtól, pl azt, hogy holnaptól diéta lesz és sok-sok mozgás, akkor nem ment. Na jó, ment, egy hétig. Nyilván itt a kitartásommal is voltak gondok, de úgy érzem, hogy magamhoz képest akkor sokat vártam el.  Amikor kis dolgokon változtattam, számomra egyszerűbb volt. A változást már ma el lehet kezdeni, bármivel kapcsolatban. Maradjunk a mozgásnál: fogyni szeretnél? Akkor most szépen felállsz, és megcsinálsz annyi guggolást, amennyitől már érzed, hogy gyorsabban ver a szíved. Kis dolog, ugye? Na és? Neki kezdtél?? Neki bizony!


Hogy az önbizalom-dömping is meglegyen mára: libbenj be csak szépen meztelenül a tükör elé, és találj magadon legalább 3 dolgot, ami pozitív!!! Addig nem jöhetsz el a tükör elől, ameddig nem megy. Ha a kislábujjadat dicséred, hogy milyen aranyos, akkor azt. Legalább már pozitívot mondasz magadról, és nem negatívat.



Címkék:

2009 szeptember 30. | Szerző:

 


“Teljes mértékben felelősek vagyunk mindazért, ami történt és történik velünk.


Minden egyes gondolatunk a jövőnket alakítja.


A hatalom lényege a most-ban rejlik.


A legtöbb ember úgy véli, nem elég tehetséges.


Ez azonban csak egy gondolat, és a gondolatok változtathatóak.


A neheztelés, a rosszallás és a bűntudat a legkártékonyabb beidegződések.


A sérelmekről való lemondás még a rákot is meggyógyíthatja.


Ha igazán szeretjük önmagunkat, életünkben minden sikerülni fog.


Le kell mondanunk a múltbéli sérelmekről, és meg kell bocsájtanunk mindenkinek.


Késznek kell lennünk arra, hogy megtanuljuk szeretni önmagunkat.


Önbecsülés és önbizalom a nyitja minden pozitív változásnak.


Mi magunk hozzuk létre testünkben az összes úgynevezett <betegséget>”.


Címkék:

Agy, nyak

2009 szeptember 23. | Szerző:

 


A könyv, mint már írtam, nem különböztet meg külön jobb, illetve bal oldalt. Ha az emlékezetem nem csal, a jobb oldalért a bal agyféltekénk, a bal oldalért pedig a jobb agyfélteke felelős. Erre alapozva kicsit jobban utána olvastam a neten a dolgoknak.


„A bal agyféltekénkben találhatóak a beszédközpontok. A bal agyféltekének különlegesen fontos szerepet szoktunk tulajdonítani fogalmi gondolkodásban, tervezésben, döntésben stb.”


„Reálisan képes elemezni, logikusan gondolkozni, józan racionális következtetésekre jutni, érvelni.”


Szóval, ha már bal agyfélteke, akkor legyen agy is. Az agy a komputer, a kapcsoló tábla szerepét tölti be. Megerősítése: Elmém szerető operátora vagyok. (ezen jót mosolyogtam…)


 


 


Nyak: „Hajlékonyság, képesség a visszatekintésre.”  Megerősítés: „Békében vagyok az élettel.”


 


Nyak panaszai: „A dolgok egyoldalú szemlélete. Önfejűség, hajlíthatatlanság.”


Új megerősítés: „Számtalan módszer és nézőpont létezik. Kész vagyok megismerni valamennyit.”


 


A gerincről pedig már írtam lejjebb.


Remélem, hogy a leírtak alapján kaptál egy kis segítséget!


Címkék:

Petefészek-ciszta, menstruáció előtti tünetegyüttes, zavarok

2009 szeptember 22. | Szerző:

 


Egyben nem található úgy, hogy petefészek- ciszta, de külön petefészek, és ciszta, úgy igen!


 


A petefészek a teremtés kiindulópontja, kreativitás, megerősítése: „Újat teremtek alkotóképes vagyok.”


 



Ciszta: „Régi fájdalmak őrizgetése, dédelgetése, hamis világkép.”


Új megerősítés: „Csak a szép dolgokra emlékezem, mert így akarom. Szeretem önmagam.”


 



 


Ha már így összejöttek a „női bajok”, és nekem éppen menzeszem van J, lássuk az ezzel kapcsolatos betegségeket.


 


Menstruáció előtti tünetegyüttes:  „Zavarodottság. Saját hatalom átruházása a külvilágra. Idegenkedés a női test folyamataitól.”


Új megerősítés: „Átveszem az irányítást életem és elmém felett. Erős és energikus nő vagyok. Testem minden porcikája tökéletesen működik. Szeretem önmagam.”




 


Menstruációs zavarok: A nőiség elutasítása. Bűntudat, rettegés. A nemi szervek tisztátlanok…”


Új megerősítés: „Nőiségemből erőt merítek. Minden folyamat természetes és egészséges. Szeretem és becsülöm magamat.”


 


 


 


 


Címkék:

Kezdődik a harc magammal, magamért

2009 szeptember 21. | Szerző:

Sziasztok!


 


Kicsit eltűntem, mert közben meg zajlik az élet rendesen.


Befejeztem a könyv olvasását, most kezdek neki az igazi munkához. Az írónő azt tanácsolja, hogy olvassuk először végig, aztán pedig saját tempóban, és „emésztési időben”. Habár ezt lehet már írtam.


 


Már kapásból az első fejezet elején egy mondaton elgondolkodtam: „Az élet valójában nagyon egyszerű: amit adunk, azt kapjuk vissza.” Nem értettem. Egyszerűen nem értettem. Csak édesanyámra gondoltam, és nem értettem. Nem értettem, hogy lehet, hogy egy olyan nő, mint ő, aki mindig segít másokon, feláldozza magát mindenért, és magát utoljára hagyja, azt a sok rosszat kapja, amit kapott eddig is. Rájöttem, hogy mi nem stimmel.


Egyrészt, mindig magát hagyta utoljára, így mások is őt hagyták mindig utoljára, ha ő kért volna segítséget. Másodrészt mivel úgy volt vele, hogy ő már ezt megszokta, nem is akar változtatni.


Ugye, itt is a gondolatok… És ez az egy mondat után, ami ezt kiváltotta belőlem, arra gondoltam, hogy emberek ezrei miért várják el másoktól, hogy másképp bánjanak velük, mint  ahogy ők saját magukkal bánnak?  Miért várjuk el a párunktól, sőt, alapjáraton minden embertől, hogy jól bánjanak velünk, ha mi nem bánunk jól saját magunkkal? Ha elhitetjük magunkkal, hogy „bezzeg én ezt érdemlem, nem is vagyok másra jó” stb. akkor ne is várjuk el másoktól, hogy többre tartsanak bennünket, hiszen mi sem tartjuk többre magunkat.


Azt vettem észre, hogy a mai világban már-már bűn az, ha van valakinek önbizalma, ha büszke mellkassal jár az utcán, kihúzza magát, és látszik rajta, hogy örül, boldog, jónapja van. Itt nem a gőgre, és a fennhordott orra gondolok, az teljesen más, hiszen ezek is pont, hogy félelmekből vannak (Nagyon sokan nem értik azokat a férfiakat, akik nagyon sok nőt visznek ágyba, és csak striguláznak, hogy ő is megvolt, ő is, és ő is…ez is félelemből van, akármilyen hihetetlen)


Volt már úgy veled, hogy csuda jó napod volt? És legszívesebben az egész világot átölelnéd? Képes voltál egyenes tartással járni-kelni, és legszívesebben szökdelni tudtál volna járás közben, mert annyira örültél? Nekem már volt, és ilyenkor mindig telis tele érzetem magam életkedvvel, vidámsággal, önbizalommal. Aztán ez lassan mindig alábbhagyott, mert megláttam egy embert, aki irigykedve néz, és én éreztem magam rosszul, ez általában mindig 2 perc alatt szertefoszlik ilyenkor bennem, és megint visszaalakulok a régi, szokásos énemhez, aki azt mondja: „Ja, tényleg, minek is örülök? Minek is kéne örülnöm?” És akkor hopp és kopp, máris ott vagyok, ahonnan elkezdtem magam összekaparni.


Szeretném, ha ez megváltozna, szeretném, ha az a bizonyos érzés, akkor is megmaradna bennem, ha egy irigy szempárt vélek felfedezni. Mert bizony vannak. Én is tudok az lenni rettenetes mód, főleg, ha elkap a gépszíj, és rossz passzban vagyok. Máskor meg, örülni tudok mások örömeinek, hogy jó, hogy van neki, és tudom, hogy nekem is lesz. Na, ezen is változtatni szeretnék, mint oly sok mindenen magamban.


Hétvégén sokat gondolkoztam, hogy nekem mi jó származik abból, ha változtatok. Nem szeretném itt most részletesen leírni, mert az túl „intim” lenne J Ma fogom elkészíteni a pontos listát, és leírom majd, hogy hány pont is szerepel a lapon.


Ja, még valami, aki ezt a kis kúrát elkezdi, szerezzen be egy füzetet. Igazából elég lenne csak papírdarab, de az már milyen… ha rendszerezni szeretnék gondolatainkat, akkor adjuk meg, ami ehhez kell, és legalább szépen egy helyen lesz minden -nem külön papírfecniken, lehet ez egy napló is akár, ahol nyomon lehet követni- hogyan is alakulunk, mik voltak egy adott nap a gondolataink, változott- e valami. Ha nem változott, akkor még rágni kell magunkat azon a témán. Nem sietünk sehova, nem 2 napba tellett kialakítani azt a gondolkodásmódot, ami jelenleg van, sőt saját magunkat sem.


Már most tudom, hogy lesznek olyan állomások, ahol nekem hónapokat kell eltöltenem. Elöljáróban annyit erről, hogy meg kell bocsájtanunk mindenkinek. És tudom, hogy ez lesz számomra a nagy falat. Egy valamit ne feledjünk: A felejtés nem hoz megbocsátás, viszont a megbocsátás felejtést hoz.


 


És, hogy ma is legyen betegség megosztva…. Ezek a betegségek az én betegségeim, az egyik makacsul ragaszkodik, a másik pedig eddig 2x volt.  Az első a hüvelygyulladás, a másik pedig a hólyaghurut.


Hüvelygyulladás: „Egy partnerre irányuló harag. A nemi öröm bűntudatot okoz. Önostorozás.”


Új megerősítés: „Szeretem és becsülöm magamat, így mások is szeretnek és megbecsülnek. Örömöt lelek a nemiségben.”


A partnerre irányuló harag, kipipálva…( a francos múlt, és a francos haragtartásom…) Önostorozás kipipálva. A nemi öröm bűntudatot okoz. Ezt nem értettem. Egyből azt gondoltam, hogy a szex miért okozna nekem bűntudatot? Hiszen jó dolog, de még milyen jó…J De most már tudom, hogy mit is akar jelenteni, nem szó szerint maga a nemi öröm, ennél kicsit bonyolultabb, de többet nem szeretnék ezzel kapcsolatban írni.


 


Hólyagpanaszok:Szorongás. Ragaszkodás idejétmúlt nézetekhez. Régi sérelmek dédelgetése.”


Új megerősítés: Könnyedén engedem el a régit, és örömmel fogadom az újat életemben. Biztonságban vagyok.


Amikor belelapoztam a betegségekhez, annyira hihetetlen volt számomra, hogy nagyon sok betegségem és a lehetséges okok passzoltak. Amúgy nem biztos, hogy mindenkinél a lehetséges ok ott lesz. Ha esetleg nincs leírva, akkor tovább kell kutakodni, hogy vajon mi válthatta ki.


Akkor még a húgyúti fertőzések: Sértődöttség a másik nem, vagy egy szerető miatt. Mások hibáztatása.”


Új megerősítés: „Megszabadítom tudatomat a képzelgéstől, mely ebbe az állapotba juttatott. Kész vagyok a változásra. Szeretem és becsülöm magamat.”


 


Annyira egyszerű, nem? Mármint így olvasom és olvasom a könyvet, és aha, persze, tényleg, naná. Nagyon sok a felismerés, hogy mit, és hogyan kéne csinálni. Csak aztán az nem olyan egyszerű. Mint már írtam, nekem a megbocsátás lesz rizikós, mert haragtartó vagyok. Hát ilyen vagyok, sajnos, vagy nem sajnos. Most tudnék negatívumot írni magamról, vagyis szidni magam, de azért se írok, hiszen pont azért küzdök, hogy megtanuljam elfogadni magamat, és, hogy a jót lássam meg.


A hétvégén nagyon okosan tudtam ezt csinálni, mert figyeltem rá tudatosan, és jól ment!


Bocsánat, hogy hosszú lett, bepótoltam az elmúlt napokat.


Még annyi, és vége is a bejegyzésnek, hogy aki nem képes őszintén viszonyulni magához, leásni lelke legmélyebb bugyraiba teljesen őszintén, az ne kezdjen hozzá.


Címkék:

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!